tudom, hogy a döntéshozatal és az azzal kapcsolatos érzelmek – tudok, szeretek, gyorsan döntök, utálok, nehezen döntök, gyakran meggondolom magam – egyediek és sokszor determináltak, és majdnem mindegy is, hogy melyik csoportba esel: várandósan rengeteg döntést kell meghoznod. és mikor meghoztad akkor jön a neheze, ezekért ki is kell állnod.
ideális esetben már úgy félidőre, de a 7. hónapig bizonyos dolgokban dűlőre kell jutni. egy részükkel csak magadban viaskodsz más részükkel az egész környezeteddel. hol szülsz? kivel? hogyan? kérsz-e valamilyen fájdalomcsillapítást? mi lesz a neve a Kisbabának? és jól áll-e ez a név egy ötvenes pasinak is mondjuk? és akkor még ott az egész szülési terv… hogy szeretnél vajúdni? vízben? labdán? bordásfalnál? szülni? fekve? állva? ülve? vagy legyen programozott császár? anyósodat befizeted egy föld körüli utazásra, vagy a likvidálás kevésbé barátságos módszereivel kívánsz élni? választasz-e orvost? szülésznőt? köldökzsinór őssejt levétele? ki vágja el a köldökzsinórt? mikor? szoptatás? tápszer? és hát Nők vagyunk: MIT FOG FELVENNI!?!?!
a legmeglepőbb tapasztalatom a szülési tervek összeállításánál szokott érni, mikor a Kismama megkérdezi és igen: teszi ezt boldog csodálkozással, hogy EZEKBEN DÖNTHETEK ÉÉÉÉN!??! igen. és kell is. a felnőttség vállalása. az Anyaság vállalása. a felelősség vállalása ez, amely majd hozzásegít a jó szülőséghez.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: